Hogyan szoktasd le a cumiról, ujjszopiról, rongyiról, nyunyókáról?
Lehet, hogy neked is ajánlották már, hogy szoktasd le a cumiról, ujjszopásról vagy rongyiról, mert akkor tud csak megtanul egyedül aludni. Ha leszoktatod, akkor nem fog igényelni éjjel, ha ébred, mert nem kell neki visszaadni, segíteni, hogy visszaaludjon. Ebben a cikkben körül járjuk, hogy mi az igazság és hogyan működnek ezek az alvás segítők.
Alvást segítő eszközök
A cumi (nyugtatócumi), ujjszopás és rongyik, alvókák és nyunyókák is, részei az alváskultúránknak, a legtöbb családban előforduló baba altató eszközök ezek. Azt gondoljuk, hogy mi rászoktattuk a babát ezekre az eszközökre, hogy megtanuljon elaludni és visszaaludni, ha megébred. Hasznos eszköznek tűnnek a babagondozásban, mikor megszületik a babánk, aztán nem is olyan sokára meg már le akarjuk őket szoktatni ezekről, mintha mégsem lenne olyan jó öltet a használatuk.
Mit mond a tudomány erről? Honnan vesszük, hogy ezek az eszközök kellenek eleinte?
Donald W. Winnicott brit gyermekorvos és pszichoanalitikus az 1950-es években vezette be az átmeneti tárgyak fogalmát, amelyek jelentős szerepet játszanak a gyermekek fejlődésében. Winnicott megfigyelései szerint a csecsemők és kisgyermekek gyakran erős érzelmi kötődést alakítanak ki egy bizonyos tárgyhoz, mint például egy takaróhoz vagy egy plüssállathoz. Ezek az „átmeneti tárgyak” a gyerekek számára eszközt jelentenek az anyától való elválás okozta szorongás enyhítésére, és segítik a függetlenedés folyamatát. Winnicott elméletei nagy hatást gyakoroltak a gyermekpszichológia és a pszichoanalízis területére, hozzájárulva ahhoz, hogy jobban megértsük a gyermekek szeparációs reakcióit és a biztonságos kötődések kialakításának folyamatát. Azonban ma már ismeretes, hogy az elmélet egy hibás kiindulópontra épült, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az anya vagy gondozó állandó testi közelsége és fizikai jelenléte az első életévekben alapvető szükséglet, és az állandó gondoskodás napi 24 órában, heti 7 nap elegendő ahhoz, hogy a gyermek önálló és biztonságosan kötődő legyen, átmeneti tárgyak nélkül.
Hogyan lehet rászoktatni a babát?
Az alvást segítő tárgyak történeti hátterének megértésével világossá válik, hogy miért nem minden baba igényli vagy kötődik hozzájuk. Egy magyarországi kutatás szerint azok a gyerekek, akik testközeli gondoskodásban részesülnek – például szoptatás, hordozás, együttalvás által – kevésbé alakítanak ki kötődést puha tárgyakhoz. Ezek a tárgyak eredetileg olyan idők maradványai, amikor a babákat hagyták sírni, hogy „megedződjenek”, és nem volt lehetőségük a folyamatos testi kapcsolatra. A szakmai tapasztalatok alapján, ha a gyermek elég testi közelséget kap, az alvótárgyakra nincs feltétlen szükség, bár ártani sem ártanak, ha a baba igényli őket.
Le kell-e ezekről szoktatni a gyerekeket egy bizonyos korban?
Ha már kialakult a szoros kötődés, akkor felmerül, hogy azért nagyobb korban viszont károsak ezek. Például, hogy a fogazat és állkapocs fejlődésére rossz hatással van a cumi, nyugtatócumi és az ujjszopás. Ez valóban így van, hiszen az anyamell az puha és teljesen hátra kerül a baba szájában. A bőr rugalmas és az éveken át tartó szopizás pont, hogy jól edzi a száj körüli izmokat és elősegíti a fogazat jó kialakulását. Viszont a cumis és az ujjszopás is kemény, rugalmatlan és ennek szopizás már egész más útra terelheti a fogazat fejlődést.
A fenti indokokat is figyelembe véve – mindre van egyébként később orvosság: fogszabályozás – a gyerekek szükséglete a szopizásra, ezáltal stressz szabályozásra, sokkal nagyobb a fontosabb különösen az elalvás, alvás tekintetében. Ezért nyugodtan várjuk meg míg ezt az igény maga növi ki, úgy 3-5 éves korban.
Hogyan lehet leszoktatni a babát ezekről a tárgyakról, vagy az ujjszopásról, ha mégis úgy döntünk?
Ez természetes függ attól, hogy mekkora babáról vagy nagyobb 3-4 éves gyerekről beszélünk. Minél kisebb a babánk, annál inkább szüksége lesz más nagyobb beavatkozásra, altatásra, ami az első 2 évben a folyó tej (szoptatás vagy cumisüvegből folyó tej) vagy pedig a mozgás (hinta, babakocsi, ringatás, hordozás) és a testközelség, összebújás kombinációja. Nagyobb gyerekeknél az összebújás, meseolvasás, simogatás, éneklés is beválik, de semmiképp ne azt várjuk, hogy ha elvesszük ezeket a tárgyakat, vagy irányítjuk, hogy ne szopja az ujját, akkor majd egyedül fog aludni vagy attól majd nem lesz szüksége éjszakai gondoskodásra, testközelségünkre. A mi kultúránk erősen tagadja azt a természetes igényt, hogy aludni együtt, összebújva jó. Bár mi felnőttek így alszunk, valamiért a gyerekünktől szeretnénk ezt megtagadni és azt várjuk, hogy egyedül aludjon.
Szakmai tapasztaltom a témában
Szakmai tapasztalatom szerint a testközeli gondoskodás mellett nagyon ritkán van szükség az alvókára. Nem lehet erőltetni, ha nem kell a gyereknek. Viszont ha valamilyen okból mégis kialakult cumi használat, ujjszopás vagy nyunyókához kötődés, akkor hagyd, hogy a maga ütemében váljon meg ettől a segítségtől és ne feledkezz meg az alapvető emberi szükségletéről a testközelségre és a válaszkész éjszakai gondoskodásra, akár kisiskolás korban is. A kamasz már úgyis rád fogja csapni az ajtót és nem akar majd veled aludni, de ennél kisebb gyerek természetes igénye az együttalvás.