Az én történetem…

Két gyerekem van: Lili 2007 nyarán született, Sári pedig 2012-ben. Lili attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból órára szopizott, le volt téve a kiságyba amikor csak lehetett és az éjszakák nagy részét alvással töltötte, a saját szobájában. Örült ennek a gyermekorvos, a védőnő, a nagymama, még a szomszéd néni is. Csak én nem tudtam örülni!

A hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem, órákon át ültem a konyhában, és fejtem. Nagyon nehezen tudtuk kihúzni az időt két szoptatás között, kínszenvedés volt minden óra. Éjjel pedig, ha végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem szívesen alszom egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy szopizni időre, aludni-ellenni egyedül kell. Annak ellenére, hogy én sem így csinálom! Mert én még így negyvenen túl is van, hogy gyakrabban, van, hogy ritkábban eszem; társaságban szeretek lenni nappal, és a párommal együtt szeretek aludni éjjel.

Elkezdtem kutatni…

… az interneten és a könyvekben, de eleinte kizárólag olyan információkba ütköztem, amelyek nem álltak összhangban a megérzéseimmel és a napi tapasztalatommal. Szoptatási tanácsadók és pszichológus segítségével találtam rá azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a baba és a kisgyerek normális szopási mintázatáról, alvásigényéről, elvárható alvásfejlődéséről és a testkontaktusról mint nélkülözhetetlen üzemanyagról a gyermek egészséges fejlődéséhez.

Az első iformációkat…

… sok év elméleti képzés és gyakorlati tapasztalatszerzés követte. Szoptatási tanácsadó, valamint baba- és gyermekhordozási tanácsadó lettem, miközben az alvás/altatás is a szakterületemmé vált. Szívem csücske a téma, mivel rengeteg fontos és egybecsengő információra bukkantam, amelyek sehol nem voltak elérhetőek egy helyen.

Azt tapasztalom, hogy az segít a legjobban a családoknak, ha együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet a szoptatást vagy a cumisüveges gondoskodást, az éjszakai és a nappali alvásokat, valamint a babahordozást a mindennapi élet természetes részévé tenni, úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek szoptatásáról, alvásáról és hordozásáról!