Szerző: James J. McKenna, Ph.D.
Fordítás, összefoglalás: Kalmár Szandi

Az anya–csecsemő együttalvás – különösen szoptatással kombinálva – egy mélyen gyökerező, biológiailag megalapozott emberi viselkedés. Az alábbiakban összefoglaljuk, mit érdemes tudnia minden egészségügyi dolgozónak erről a témáról.


1. Az együttalvás nem deviancia, hanem a természetes norma

Az anya és gyermeke közötti közös alvás (különösen szoptató anyák esetén) normatív emberi viselkedés. Nem meglepő, nem felelőtlen, nem elhanyagolás vagy bántalmazás, és semmiképp sem erkölcstelen vagy tudatlan döntés.


2. A közegészségügyi ajánlásoknak rezonálniuk kell a szülők érzelmeivel és élethelyzetével

Az egyszerűsített „ne aludj együtt a babával” típusú üzenetek nem érik el a célcsoportot, mert figyelmen kívül hagyják a valóságos élethelyzeteket és érzelmi tényezőket.


3. A babák alvása nem mindig előre tervezett

A kisbabák gyakran többféle alvási környezetben alszanak – egyedül, szülőkkel, karban, bölcsőben stb. Az információs anyagoknak tükrözniük kell ezt a változatosságot.


4. Az együttalvás szorosan összefügg a szoptatással

A szoptatás és az együttalvás biológiailag összekapcsolódik – nemcsak praktikus döntés, hanem mélyebb szülői ösztönök is vezérlik.


5. Az együttalvás nem egyféleképpen történik

Óriási különbség van az együttalvás formái és körülményei között. Maga a tény, hogy a baba egy ágyban alszik a szülővel, nem jelenti automatikusan, hogy az helytelen vagy veszélyes.


6. Az együttalvást nem lehet egyszerűen SIDS-kockázati tényezőként címkézni

Az együttalvás nem egységesen kockázatos – sőt, bizonyos formái (pl. biztonságosan kialakított, külön felületes együttalvás) védelmet nyújthatnak. A negatív statisztikák gyakran figyelmen kívül hagyják az egyéb kockázati tényezőket (pl. dohányzás, alkohol, hanyatt helyzet hiánya stb.).


7. A szülők joga eldönteni, hol alszik a gyermekük

Etikai, jogi és politikai szempontból a szülőknek kell meghozniuk a döntést gyermekük éjszakai elhelyezéséről – nem az egészségügyi vagy állami hatóságoknak.


8. A baba alvási helye nem (csak) orvosi kérdés

A baba alvása kapcsolati, gyakorlati, biológiai és sokszor gazdasági kérdés is. Ez túlmutat az orvosi nézőponton.


9. Nincs univerzális megoldás

Nincs „egyetlen helyes út” a biztonságos alváshoz. Többféle módja van a csecsemők életének védelmére és a család jólétének támogatására.


10. Az „egybealvás” korai erőltetése modern, kulturális nyomás, nem biológiai szükséglet

Az újszülött alvásának mielőbbi „rendezése” főleg a tápszeres kultúrák igénye, és szembemegy a szoptatott csecsemők természetes éjszakai igényeivel. A gyakori ébredés és szopás kulcsfontosságú a fejlődés szempontjából.


11. Az érvényes ajánlásoknak figyelembe kell venniük a szülők véleményét

A közegészségügyi tanácsoknak nemcsak bizonyítékokon kell alapulniuk, hanem összhangban kell lenniük az érintettek (szülők, szakértők) igényeivel és tapasztalataival is. A szoptató édesanyák és laktációs tanácsadók véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni.


12. Az együttalvás kultúrákon átívelő, biológiailag megalapozott jelenség

Az együttalvás nem fog „eltűnni” pusztán kulturális vagy társadalmi tiltások hatására. Ehelyett segíteni kell a szülőket, hogy megtanulják, hogyan lehet azt biztonságosan megvalósítani.


Ha szeretnél a témáról bővebben tájékozódni, vagy szülőként/egészségügyi szakemberként gyakorlati útmutatót kapni az együttalvás biztonságos módjairól, kérlek, jelezd – szívesen küldök további anyagokat vagy szakmai ajánlásokat!