Dehogy vagyok rossz alvó! (Egy kisbaba vallomása)

Te, Mama, figyelj már, nekem égnek áll ez a pici hajam, valahányszor azt mondod, hogy rossz alvó vagyok!

Dehogy vagyok rossz alvó! Ti tényleg nem vettétek észre, hogy tök sokat alszom?! Bőven eleget pihenek, okés? Csak az alvásom felét egész felületes álomban töltöm két-hároméves koromig, és tudod miért? A Ti kedvetekért! Hogy pont olyan okos, ügyes és erős legyek, akiről mindig is álmodtatok! Ilyen szuperhős nem tudok nélkületek lenni: kellesz hozzá Te, vagy Apa, vagy a Nagyi; kell, hogy a közelemben legyetek és egy percre se hagyjatok magamra. A Nagy Önállósodási Projektemhez most, a legelején éjjel-nappal segítségre van szükségem. Elmondom még egyszer, de most már tényleg figyelj!

Úgy alszom, mint a legmenőbb vadászkutyák: könnyen ébredek és folyton ellenőrzöm, hogy velem vagytok-e. Ez az első okom a “rosszalvásra”. A másik, hogy nagyon, de tényleg nagyon szeretek szopizni, és ahhoz is rendszeresen fel kell ébredni… Nem akarom leszólni a szolgáltatásodat, de ha nem lennék résen, órákig kéne várnom, hogy végre folyhasson a számba tej… Várni az én koromban irtó rossz dolog! Kakilni-pisilni akkor tudok könnyen és eleget, ha sűrűn szopizhatok. (Apu még a moziban is imádja a kaki-pisi humort, tök büszkén fogja mesélni a haveroknak, hogy mit termeltem, majd meglátod!)

Könnyen ébredek éjjel

Éjjel-nappal sokszor kicsit eszegetni jó érzés, mert tudod, akkor nem jön az a szörnyen, de tényleg iszonyúan rossz érzés, amitől teljesen ki szoktam borulni… a káosz? Mi az hogy káosz?? Az éhség, Anyukám, az éhség! Na azt, azt u-tá-lom! Most komolyan, hát nincs megnyugtatóbb, mint a langyosan cuppogtatott tej! Megetet, megitat, ellazít és minden fájdalom elmúlik tőle! De Anya, légyszi, ha már úgyis együtt vagyunk, nem ringatnál közben a karodban vagy a hordozóban? Mmmm! De most tényleg, te nem szeretnél egy függőágyban koktélt szürcsölgetni? Na ugye! És ezt tőlem kellett megtudnod? Hát mire mennél nélkülem?!

Nem sikerült a szoptatás?

Erről jut eszembe, Mami, figyelj, az nem para, ha valamiért nem tudsz engem szoptatni. Én csak Téged akarlak: ölelj magadhoz szorosan, hogy ne férjen közénk a buta aggodalom és minden okés lesz. Folyjon a tej szoptanítból! Vagy a cumisüvegből (de légyszi ne túl gyorsan, mert sokáig szeretném élvezni!), jó az úgy is. Arra figyelj, amiben jól vagyunk együtt – és abból adj nekem jó sokat! Ha cumisüvegezünk, és félsz, hogy nem találom meg a hüvelykujjamat, tőlem kipróbálhatjuk a nyugtatócumit is – legföljebb kiköpöm, hát van nekem annyi eszem! Szandi írt már erről egy jó cikket, olvasd el, okés? 

Nem rontottad el!

Nekem nem egy naponta ismételgetett mantra kell arról, hogy mi mindenért hibáztatod magad, meg mi nem sikerült úgy, ahogy eltervezted… Édes Mamám, hát tökre nem is ismertük egymást, mikor tervezgettél! Nekem tej kell, összebújás, meg szeretés és ennyi. Nem kell sok cucc és nem érdekelnek a tervek: csak Ti kelletek. Ha megkapom, megnövök tökre hamar és klasszul kiírom a szobám ajtajára, hogy “BEJÖNNI TILOS!” – majd posztolhatod a barátnőidnek együttérzésért. Ha viszont most “önállóságra szoktatnak”, akkor csak azt tanulom meg, hogy nincs kihez fordulnom a bajomban. Tarts ki, Mama, kérlek, ebben az egyben tarts ki, semmi más nem számít!

Én csak téged akarlak!

Azért is ébredek olyan sokszor, hogy éjjel is melletted lehessek. Az öledben sosem fázom! Szép egyenletes a légzésem, meg a szívdobogásom, aminek biztos örül majd a bácsi is, aki a múltkor gépet akart eladni neked, hogy a másik szobából hallgathasd! Igazán nem értettem, hogy gondolta, hogy apa meg te éjjel összebújtok, én meg külön aludjak! Hát nézzen már rám! Tök kicsi vagyok! Hát nekem is szükségem van éjjel valakire! Aki szerint a maci meg a sípolós gép elég jó, az aludjon macival és sípolós géppel – de én, én a szüleimet akarom! Hogy ez sok? Apu, de most őszintén: te akarnál az idegeire menni annak, aki a kezében tartja az életed? Egyáltalán: megkockáztatnád, hogy túlfárasztod és emiatt megharagszik rád, ha nem épp attól függne a jól-léted, hogy meg ne feledkezzen rólad? Nekem máshogy nem tud jó lenni, csak veletek, ezért nem hagyhatom egy pillanatra sem, hogy mással foglalkozzatok! Én belül még emlékszem, hogy bármikor jöhetnek a kardfogú tigrisek, és az nem tréfadolog ám! Ti, akik szerettek engem, nem lehettek tőlem messze! A szomszéd szoba rettenetesen messze van! Ha érzem a bőrötök szagát – az a közel, az a jó! 

Nem alszol jól?

És most nem azért, édes Anyukám, de ha Te ezek után sem alszol jól, arról igazán nem én tehetek! Háztartásban, főzésben segítsen nekünk mindenki, este pedig kapcsoljátok ki a hülye számítógépet, tegyétek le végre a telefont és aludjatok velem! Ha apázhatok vagy nagyizhatok, te menj sportolni, meg sétálni nélkülem az erdőbe, mert szükségem van rá, hogy erős légy és jókedvű, amikor egyedül kell bírnod velem! Találjuk meg a saját rendetlen rendünket, és ha elfáradsz, járjunk társaságba! Semmi kifogásom ellene, hogy egyszerre többen is szeretgessetek! Nézd, erről itt írt Szandi, hogy tudjátok, miért fontos ez.
Értitek végre, hogy én vagyok a világon a legjobb alvó, hogy pontosan rám van szükségetek ahhoz, hogy jól legyetek? Akkor miért a monitort bámuljátok még mindig? Bújjatok be gyorsan mellém!

P.S.: Höhö, ja, és az nem úgy van ám, hogy ha már egyszer aludtam éjjel, akkor onnantól mindig fogok! Aki kisbaba, az nem konyhai robotgép – nem véletlen, hogy soha nem árulnak minket akciósan. Azt meg el ne hidd, Anyu, hogy a szomszéd babája nem ébred! Attól még, hogy a kishaverok csöndben vannak, tök nagy parában kuksolnak szegénykék – láttam egy csomó infrakamerás felvételen. Úgyhogy ne jöjjön nekem a bezzegunokájával a Lajos bácsi, mert lepisilem!