Van egy kérdés, amit újra és újra megkapok kisgyerekes családoktól. A részletek természetesen változnak, de nagyjából így hangzik:
„A másfél éves kisgyerekem este tápszerrel, cumisüvegből alszik el. Éjszaka általában nem kéri folyamatosan, de hajnalban még egyszer kér egy keveset, és azzal alszik vissza. Nem tudom, valóban éhes-e, vagy egyszerűen csak így tud megnyugodni. Azt olvasom, hogy ebben a korban már le kellene szoktatni az éjszakai cumisüvegről, a fogai miatt is. Tényleg el kellene vennem tőle?”
Én ebből önmagában nem csinálnék most leszoktatási kérdést.
Másfél éves korban nincs olyan alvásfejlődési határ, amelyet átlépve egy kisgyereknek már „tudnia kellene” tápszer, tej, szoptatás vagy más megszokott segítség nélkül elaludni. Az önálló elalvás nem olyan fejlődési mérföldkő, mint például a járás, amelynek megjelenését egy adott életkori tartományban várjuk. És szerintem azt sem mindig lehet – vagy kell – pontosan szétválasztani, hogy éhség miatt kéri-e a cumisüveget, vagy azért, mert az segít neki elaludni. Valószínűleg sokszor mindkettő szerepet játszik.
Nem csak a tejről van szó
Amikor egy kisgyerek cumisüvegből iszik elalvás előtt, nem egyszerűen kalóriát kap. Ott van maga a szopás, a folyó tej, a nyelés ritmusa, a testhelyzet, a közelség és az egész ismerős helyzet. Ezek együtt egy nagyon erős, megszokott megnyugvási folyamatot alkothatnak. A szopás csecsemő- és kisgyermekkorban nem pusztán a táplálék megszerzésének eszköze. Szabályozó funkciója is van: segíthet az arousal csökkentésében, a megnyugvásban és az alvásba való átmenetben. A nem tápláló szopás nyugtató és fájdalomcsökkentő hatását csecsemőknél régóta ismerjük.¹
Ezért amikor azt hallom, hogy „nem hiszem, hogy éhes, szerintem csak az elalváshoz kell neki”, számomra a „csak” a fontos szó. Mert attól, hogy valami nem kizárólag táplálkozási szükségletet elégít ki, még lehet valós szükséglet. Ha ez a kisgyerek szopna, lehet, hogy cicin aludna el. Ha pedig egyszerűen elvesszük a cumisüveget, attól az a szabályozási szükséglet, amelyet eddig betöltött, nem feltétlenül tűnik el. Lehet, hogy más formában kell majd segítséget kérnie hozzá.
De mi a helyzet a fogakkal?
Itt viszont van egy valóban fontos szempont. A tejjel vagy tápszerrel történő gyakori, illetve elhúzódó éjszakai cumisüvegezés összefügg a korai gyermekkori fogszuvasodás magasabb kockázatával. A gyermekfogászati ajánlások ezért általában azt javasolják, hogy a gyerek ne aludjon úgy, hogy tejet vagy más, vizet nem tartalmazó italt tartalmazó cumisüveg marad a szájában vagy mellette szabadon hozzáférhetően.² ³
Ennek biológiailag is van értelme. Alvás közben csökken a nyáltermelés és ezzel a száj természetes tisztító és pufferelő hatása, miközben az ismételt szénhidrát-expozíció kedvezhet a szuvasodási folyamatnak.² De itt jön az a rész, amely gyakran elveszik az egyszerű internetes tanácsokból: nem minden „éjszakai cumisüvegezés” ugyanaz az expozíció. Más helyzet, amikor egy kisgyerek este megissza a tápszert, elalszik, majd hajnalban egyszer ismét iszik, és más, amikor egész éjszaka újra és újra kortyolgat, vagy a cumisüveg hosszú időn keresztül a szájában marad.
A rendelkezésünkre álló kutatások alapján a cumisüveg-használat gyakorisága, az éjszakai használat és a hosszan fennmaradó szokás egyaránt számíthat a fogszuvasodás kockázatában.⁴ ⁵ Amit viszont nem tudunk megmondani, az az, hogy pontosan hol húzódik a határ. Nincs olyan jó minőségű kutatás, amelyből azt mondhatnánk, hogy „egy éjszakai üveg még rendben van, kettő már nem”, vagy hogy meghatározott mennyiség alatt nincs fogászati kockázat. Ezért én ezt nem fordítanám át egy újabb merev szabállyá.
Felébreszteném fogmosásra, amikor végre elaludt?
Én nem ezt választanám első megoldásként. Inkább az egész képet nézném. Rendben van-e egyébként a fogápolás? Naponta kétszer történik-e alapos fogmosás megfelelő fluoridtartalmú fogkrémmel? Volt-e már fogászati ellenőrzés? Vannak-e a gyereknek egyéb kockázati tényezői? És milyen gyakori valójában az éjszakai tejivás?
Az American Academy of Pediatric Dentistry a fogszuvasodás megelőzésében nem egyetlen viselkedést néz, hanem többek között az étrendi expozíciót, a fluoridot, a szájhigiéniát és az egyéni kockázati tényezőket együtt.² És természetesen azt is megkérdezném: Nektek jelent-e egyáltalán problémát ez a két alkalom?
Mert ha a kisgyerek gyorsan megissza a tápszert, megnyugszik, elalszik, a család visszaalszik, akkor az egészen más kiindulópont, mint ha óránként cumisüveget kér, nagy mennyiségeket iszik éjszaka, emiatt alig eszik nappal, vagy a család már nagyon szeretne változtatni ezen.
Ha változtattok, nem kell egyik napról a másikra elvenni
Eljöhet az a pont, amikor szeretnétek elhagyni az elalváshoz vagy a hajnali visszaalváshoz használt cumisüveget. Ez teljesen rendben van. De én nem azért változtatnék, mert „másfél évesen már túl nagy ehhez”. Inkább azt nézném meg, hogyan lehet fokozatosan mellé tenni más olyan segítségeket, amelyek idővel ugyanazt a megnyugvást adhatják: közelséget, érintést, összebújást, ringatást, éneklést, jelenlétet – azt, ami ennél a konkrét gyereknél működik.
Így nem egyszerűen elveszünk valamit, ami eddig segített neki, hanem segítünk abban, hogy több útja legyen a megnyugváshoz és az elalváshoz. És lehet, hogy egy idő után a cumisüveg jelentősége magától is csökken.
Szóval: le kell szoktatni?
Én a leírt helyzet alapján nem sürgetném a leszoktatást pusztán azért, mert a gyerek betöltötte a másfél évet. Nincs olyan alvásfejlődési szabály, hogy mostantól már tápszer nélkül kellene tudnia elaludni. A fogászati kockázat viszont valós, ezért nem söpörném félre. Érdemes ismerni és csökkenteni, ahol lehet – különösen kerülni a hosszan tartó vagy egész éjszakán át ismétlődő tejivást, és figyelni a megfelelő fluoridos fogápolásra.² ³
De közben ugyanilyen fontos megérteni, mit csinál számára ez a cumisüveg. Nem csak azt kérdezném tehát: „Hogyan szoktassam le róla?” Hanem előbb ezt: „Milyen szükségletet segít most kielégíteni – és valóban szükségünk van-e arra, hogy ezen most változtassunk?” Mert a kettő nem ugyanaz a kérdés.
Hivatkozások
- Harrison D, Beggs S, Stevens B. Sucrose for procedural pain management in infants. Pediatrics. 2012;130(5):918–925.
- American Academy of Pediatric Dentistry. Policy on Early Childhood Caries (ECC): Consequences and Preventive Strategies. The Reference Manual of Pediatric Dentistry.
- American Academy of Pediatrics. Maintaining and Improving the Oral Health of Young Children. Pediatrics. 2023;151(6):e2023061451.
- Feldens CA, Rodrigues PH, de Anastácio G, Vítolo MR, Chaffee BW. Feeding frequency in infancy and dental caries in childhood: a prospective cohort study. International Dental Journal. 2018;68(2):113–121.
- Peres KG, Chaffee BW, Feldens CA, Flores-Mir C, Moynihan P, Rugg-Gunn A. Breastfeeding and oral health: evidence and methodological challenges. Journal of Dental Research. 2018;97(3):251–258.