Cumi, ujjszopi, rongyi, nyunyóka és társai

Lehet, hogy neked is ajánlották már, hogy adj neki cumit, akkor megtanul aludni. Vagy szoktasd rá a rongyira és akkor nem fog igényelni éjjel, mert azzal visszaalszik. Járjuk körül mi a valóság és hogyan működnek ezek az alvás segítők.

Alvást segítő eszközök

A rongyik, alvókák és nyunyókák és a cumi, nyugtatócumi és még az ujjszopi is, szorosan részei az alváskultúránknak még mai napig. Tartja magát az a nézet, hogy ezekre nekünk kell rászoktatni a babát, mert ezek segítségével tud majd egyedül aludni és hasznos holmik a babagondozásban. Azt is gondoljuk, hogy fontos részei a gyerekek fejlődésének és enélkül nem tudnak egészségesen felnőni.

Mit mond a tudomány erről? Honnan vesszük, hogy ez így van?

Donald W. Winnicott brit gyermekorvos és pszichoanalitikus az 1950-es években vezette be az átmeneti tárgyak fogalmát, melyek fontos szerepet játszanak a gyermekek fejlődésében. Winnicott megfigyelte, hogy a ksibabák és kisgyermekek gyakran kötődnek egy bizonyos tárgyhoz, például egy takaróhoz vagy plüssállathoz. Ezek az „átmeneti tárgyak” segítenek a gyerekeknek megküzdeni az anyától való elszakadás szorongásával és támogatják a függetlenség kialakítását. Winnicott elméletei nagy hatással voltak a gyermekpszichológiára és a pszichoanalízisre, segítve megérteni, hogyan kezelik a gyermekek a szeparációt és hogyan alakítanak ki biztonságos kötődéseket. Ma azonban már tudjuk, hogy ez az elmélet egy téves alaptézisből indult ki és figyelmen kívül hagyta a tényt: hogy az anya és/vagy gondozó szoros testközelsége és fizikai jelenléte az első életévekben alapszükséglet az embergyerek számára és nincs szükség semmilyen átmeneti tárgyra ahhoz, hogy aztán önálló és biztonságosan kötődő legyen, ha eléggé jelen van ebben az érzékeny időszakban a gondoskodás napit 24 órában, heti 7 nap.

Hogyan lehet rászoktatni a babát?

Ha értjük a történeti hátterét ezeknek a tárgyaknak, akkor már logikus, hogy miért nem sikerül rászoktatni sok babát ezekre a tárgyakra. Egyszerűen az egészséges fejlődéshez nincs rá szükség.

Egy magyarországi kutatás (prof. Bagdy Emőke vezetésével, publikálni nem sikerült sajnos egy technikai hiba miatt), azt mutatta, hogy azok a gyerekek, akik testközeli gondoskodásban részesülnek (szoptatás, hordozás, együttalvás) nem vagy kevésbé erős kötődést mutatnak bármilyen puha tárgyhoz, mint azok, akik nem testközeli gondoskodásban részesülnek.

Ezek pót tárgyak: annak a kornak a maradékai, amiben a babát sírni kellett hagyni, hogy erősödjön a tüdeje, felvenni nem szabadott, ha megnyikkant és első perctől önálló alvásra és egyedül ellevésre kellett szoktatni. Ebben a gondoskodási formában valóban elengedhetetlen volt, hogy erős kötődés alakuljon ki egy tárgyhoz. És ma is sok szülő nem tudták elképzelni a nevelést enélkül.

“Az emberi élet törvénye, hogy ahhoz, hogy kiteljesedjünk, meg kell tanulnunk használni a tárgyakat és szeretni az embereket … és nem szeretni a tárgyakat és használni az embereket.” (Maria Montessori)

Szakmai tapasztaltom a témában

Szakmai tapasztalatom szerint a testközeli gondoskodás mellett nincs szükség az alvókára. Nem lehet erőltetni, ha nem kell a gyereknek. Viszont nem is árthat. Tehát, ha valamilyen okból ragaszkodsz hozzá vagy a gyerek mutat érdeklődést és kötődést, netán azt érzed, hogy nektek ez segít az alvásban, altatásban – mindamellett, hogy ki van elégítve az alapvető emberi szükséglete a testközelség és a válaszkész gondoskodás iránt – nincs ok, hogy ne használjátok.