Gyakori kérdés:
Mi van ha a 4, 5, 6, 7 stb éves gyerek is igényli, hogy mellette feküdjünk, amíg elalszik. Sajnos ez sokszor 1-1,5 óra is, így estére semmi életünk nem marad és nagyon frusztráltak lehetünk szülőként. Azt gondoljuk, hogy ennyi idősen ezt már el kellene hagyni, de fogalmunk sincs, hogy hogyan.
Én is igénylem!
Kezdjük azzal, hogy az elalvás egy szeparáció. Amikor elalszunk, elengedjük a kontrollt, amit ébren megtartunk. Egy gyerek számára ez óriási kihívás lehet: ilyenkor természetes, hogy testközelséget, társaságot igényel, mert így érzi magát biztonságban.
Felnőttként persze kénytelenek vagyunk egyedül elaludni – de valljuk be, sokszor mi is szívesebben bújunk oda valakihez. Gyerekként ez a szükséglet még sokkal erősebb, és teljesen rendben van, hogy jelzi.
A szülői oldal: szívás is tud lenni
Teljesen megértem a feszültségedet. Esténként te is szeretnél egy kis időt magadnak, beszélgetni, kikapcsolni, vagy egyszerűen csak csendben lenni. Ha a gyerek 1-1,5 órán át „túszul ejt” az altatásban, az valóban kimerítő. És itt jön az őszinte rész: nem ígérhetem, hogy idővel bármitől könnyebb lesz.
A nagyobb, tizenéves gyerekek is gyakran este kezdenek el beszélgetni, mesélni, kapcsolódni – hiszen napközben külön vagyunk, és csak estére jut igazán közös idő.
Mit lehet tenni?
1. Nézd meg a napirendet, ha túl hosszúra nyúlik az altatás
Sokszor nem az a baj, hogy a gyerek „szívatni akar”, hanem egyszerűen még nem álmos eléggé.
Ha túl korán kezditek az altatást, az alváskésztetés hormonálisan még nem nőtt meg, így hiába fekszik le, nem tud elaludni. Erről részletesen itt írtam:
👉 1,5 órát altatsz? Mit rontasz el?
2. Az esti fektetés időzítése
Sok családnál az hozza a legnagyobb változást, ha egy picit később kezdik az esti rutint – akkor, amikor a gyerek valóban fáradt. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen szétcsússzon a nap, hanem hogy megtaláljátok azt az időpontot, amikor könnyebben megy az elengedés. Erről bővebben itt írtam:
👉 Esti fektetési idő – mikor legyen?
3. Te tervezz újra, ne a gyereket próbáld „megnevelni”
Felnőttként a mi felelősségünk, hogy átlássuk mi az amire a gyerekünk már érett és milyen alapszükségletei vannak, amiket jó, ha ki tudunk elégíteni. A biztonságra való szükséglet az egyik alapja a későbbi önállóságnak. Ezért ahelyett, hogy azon dolgozunk, hogy hogyan tudnánk kiküszöbölni, hogy szükség legyen ránk, nézzük ezt az esti összebújást úgy mint egy lehetőséget a kapcsolódásra. Mesét olvasni, beszélgetni halvány fénynél esténként óriási befektetés a gyerekek érzelmi fejlődésébe. És lehet, hogy ha időben alszik, akkor reggel fel tudunk kelni mi korábban, hogy az elintézni valókat, énidőt megteremtsük magunknak. Nem mindig ott van a megoldás kulcsa, ahol keressük – ne az estédet akard visszaszerezni, hanem kreatívan, rugalmasan szervezd az életed, hogy a saját szükségleteidet a pihenésre, töltődésre máskor, máshogyan tudd kielégíteni.
Tanúlság
A gyereked ilyenkor nem manipulál, nem „túl nagy már ehhez” – egyszerűen jelzi a természetes szükségletét: biztonságra vágyik az elalváshoz. Szülőként persze ez sokszor kimerítő, de érdemes a napirendet és az altatás idejét is átgondolni, mert sokszor itt rejlik a megoldás kulcsa.
És a legfontosabb: nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. Más családok is keresik az egyensúlyt a gyerek igénye és a saját esték szabadsága között – és mindenki a saját ritmusában találja meg, mi válik be.