Az anya-baba kapcsolat és az összehangoltság és válaszkészség szerepe
A csecsemő és az édesanya közötti kapcsolat nem csupán a gondoskodásról szól, hanem egy finomra hangolt kölcsönhatásról is, amely meghatározó szerepet játszik a baba érzelmi fejlődésében. Egy kutatás szerint már két-három hónapos korban is képesek a csecsemők megkülönböztetni az élő és a nem élő interakciókat, mert azonnal felfedezik a válaszkészség hiányát: nem arra reagál a tévéből az anya (hiába pozitív a reakció), ami éppen a jelenben van és történik. Ez bizonyítja, hogy az emberi kapcsolódás kezdetektől fogva meghatározó lesz az agy fejlődésére és ezen múlik, hogy egy erős és stabil alap alakul-e ki a baba idegrendszerében vagy törékeny lábakon áll majd az életben.
Az attunement, avagy az összehangoltság és a reakciók szerepe
Egy kísérlet során, amelyet „double video” tanulmánynak neveznek, a csecsemők és anyjuk külön szobákban voltak, de egy élő videókapcsolat segítségével kommunikálhattak. Amikor az anya rámosolygott a babájára, a baba is visszamosolygott. Amikor a baba fintorgott, az anya is utánozta. A gyerekek boldogan reagáltak erre az interakcióra, mert adekvát reakciót láttak a saját belső megéléseikre. Azonban, amikor egy régebbi felvételt játszottak le a babáknak, amelyen az anya ugyanazokat a szeretetteljes gesztusokat mutatta, a csecsemők gyorsan nyugtalanná váltak. Miért? Azért, mert az anya reakciója már nem volt élő és valós időben összhangban a babával, nem válaszolt megfelelően a baba belső érzéteire, nem volt válaszkész.
Ez azt mutatja, hogy már egészen kicsi korban is felismerik a csecsemők az összehangolt és a nem összehangolt interakció közötti különbséget.
Az összehangoltság, a válaszkészség kulcsa
Az attunement, vagyis az érzelmi összehangolódás az egyik legfontosabb elem a baba érzelmi biztonságának kialakításában. Amikor egy baba sír, a természetes emberi reakció az, hogy együtt érzünk vele – „Awww, szegény kicsi” – mondjuk automatikusan. Ez a reakció nem csupán arról szól, hogy megértjük a baba szomorúságát, hanem arról is, hogy megosztjuk vele az érzelmi állapotát és reagálunk rá: felvesszük, ringatjuk, simogatjuk – minden erőnkkel testkontaktusban nyugtatjuk.
Azonban az önmagában vett empátia nem mindig elég. Ha a szülő csak megosztja a gyermek érzelmi állapotát anélkül, hogy valamilyen stabil érzelmi alapból indulna ki, akkor a baba is benne ragadhat a szorongásban. Ezért kulcsfontosságú, hogy a szülő ne csak összehangolódjon a baba érzéseivel, hanem azt is kifejezze, hogy „Minden rendben lesz, veled vagyok” és biztosítok neked egy stabil hátteret, hogy elmúljon a fájdalmad.
Dr. Daniel Siegel szerint a csecsemő az édesanyja és édesapja érzelmi állapotait és érzelmi szabályozását használja saját belső állapotainak kiegyensúlyozására. Ha a szülő megnyugtató jelenlétet nyújt, akkor a baba is képes megnyugodni, mert az érett felnőtt test és agy rendszerét tudja használni a baba szabályozza a saját stresszválasz rendszerét is. Azt üzeni ezzel a szülő, hogy „Minden rendben, túlleszünk ezen együtt.” Szükség van az összehangoltságban egy pozitív hozzáállásra. Nem csak megosztjuk az érzelmi teret a gyerekkel, hanem pozitív viszonyulásra is szükség van. Ha nem tudod, hogy ez elmúlik és minden rendben lesz, akkor nem tudsz segíteni. Csak ebből a megközelítésből tudsz támogatóan jelen lenni.
Hogyan segíthetjük az attunement kialakulását?
- Figyelj a baba jelzéseire – A kisbabák kommunikálnak, még ha szavak nélkül is. Figyelj a testbeszédükre, hangjukra és arckifejezésükre.
- Reagálj rájuk érzékenyen és időben – Ha a baba mosolyog, mosolyogj vissza. Ha sír, nyugtasd meg.
- Mutass nyugalmat és biztonságot – Ha te is szorongsz vagy feszült vagy, azt a baba is érzi. Próbálj olyan belső nyugalmat átadni, amely segít a gyermeknek is megnyugodni.
- Legyél jelen a pillanatban – Tedd le a telefonodat, csökkentsd a zavaró tényezőket, és figyelj teljes figyelmeddel a gyermekedre.
- Ne csak szavakkal, hanem testbeszéddel is kommunikálj – Az ölelés, a ringatás, a szemkontaktus mind segít az összehangoltság kialakításában.
Ha összeomlasz használd az önegyüttérzést!
Nagyon sokan fordulnak hozzám, pont azért, mert értik, hogy mennyire hat a stresszük a babára vagy nagyobb gyerekükre. Gyakran érzünk szülőként szégyent és elszigetelődést, mert türelmetlenek vagyunk a gyerekünkkel. Pontosan ennek az összehangoltságnak a hiánya fája, érezzük mi is és belül tudjuk, hogy ez negatívan hat a gyerekünkre. De nem tudunk mit tenni, mert nincs támaszunk, támogatásunk, egyedül visszük a babázást heti hét nap, napi 24 órában, szünet nélkül. Elkerülhetetlen, hogy kiégünk és elveszítjük a kapacitást az összehangoltságra. Esetleg azért is, mert gyerekként mi se tapasztaltuk meg ezt. Az önegyüttérzés egy nagyon hatékony eszköztár, amivel ki lehet jönni ezekből a nehéz pillanatokból és megtalálni belső egyensúlyunkat. Ezekben a percekben nem a babáddal vagy a gyerekeddel tudsz foglalkozni, hanem saját magaddal. És annak a végén a babád is élvezi gyümölcsét.
Az összehangolt kapcsolat hatása
Az édesanya és a baba közötti összehangolt interakció segíti a gyermek biztonságérzetének kialakulását, ami hosszútávon pozitív hatással van a gyermek önbizalmára, szociális kapcsolataira és stresszkezelési képességeire.
Az attunement nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy folyamatosan tanulunk és alkalmazkodunk gyermekünk igényeihez. Ez a kapcsolat egy csodálatos tánc, ahol a legfontosabb dolog a jelenlét és az egymásra hangolódás.