Túlfáradás: mítosz vagy valóság?
Te is biztos megkaptad már, hogy vigyázz, hogy nehogy a babád túlfáradjon, mert akkor nehezebben alszik el és nyugtalanabbul is alhat. Azonban a legfrissebb idegbiológiai kutatások azt mutatják, hogy a túlfáradás és a túlstimuláció fogalma nemcsak hogy nem bizonyított, de még árt is: felesleges stresszt okoz és bezavar abba, hogy jobban összehangolódj a babáddal és értelmezni tudd a babád jelzéseit.
A baba természetes szükségletei
A babák veleszületett szükséglete, hogy gazdag és változatos szenzoros ingerek érjék. Az otthoni környezet azonban gyakran nem elég izgalmas számukra, így ha nyűgösnek tűnnek, dörzsölik a szemüket, ásítoznak, a fülüket piszkálják az nem feltétlenül azt jelenti, hogy fáradtak. Sőt, sok esetben az egyhangú beltéri környezet miatt „felpörögnek” (amit gyakran tévesen túlfáradásként értelmezhetsz), és ezáltal nyűgössebbé válhatnak.
Az egyszerű megoldás? Kivinni a babát a szabadba, ahol a természetes ingerek – a falevelek mozgása, a különböző hangok és illatok – megnyugtatják őket, és így kevésbé lesznek „felspanoltak”.
A túlfáradás mítosza
Sokszor halljuk, hogy ha egy baba túl sokáig ébren van, akkor túlfárad és annyira kifárad, hogy képtelen lesz elaludni. Dr. Pamela Douglas és kollégái azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a babák alvását nem mesterségesen kialakított rutinok, hanem biológiai folyamatok vezérlik. Az álmosodást elsősorban az úgynevezett alvás késztetés vagy alvás nyomás (homeosztatikus alvásnyomás, sleep pressure) szabályozza, nem pedig az, hogy mikor viszed aludni a kisbabád.
A fix alvásidők helyett érdemes egy stabil és kiszámítható ébredési időpontot bevezetni reggelente. Ha a baba reggel rendszeresen ugyanabban az időben kel fel, a belső biológiai órája ennek megfelelően igazodik, és az alvásidők a nap folyamán spontánul igazodnak a reggeli időponthoz. A normál reggeli ébredési idő 6-7 között van, de ha pici pár hónapos babád van, akkor ő lehet, hogy simán alszik 8-ig. Minél nagyobb a babád, annál inkább érdemes a 6-7 közötti időponthoz ragaszkodni. Azért is, mert onnan fog számítódni a nappali üzemmód és ahhoz igazodik majd az esti fekvés is.
Mit jelent ez a szülőként?
Ha teszel egy próbát és elengeded a túlfáradás miatti aggodalmad, sokkal nagyobb szabadságod és rugalmasságod lesz mindennapokban. Nem kell folyamatosan figyelned az állítólagos fáradtságjeleket, nem kell percre pontosan altatnod a babád. Ehelyett egyszerűen hagyni kell, hogy a baba akkor aludjon el, amikor az alvás késztetés eléri a megfelelő szintet – ami természetesen bekövetkezik előbb-utóbb. A babák tipikusan kevesebbet tudnak ébren lenni reggel és akár kétszer annyit is délután és este.
Ez a tudás segíthet abban is, hogy nyugodtabban kezeld a nehéz helyzeteket a babáddal és ne érezd úgy, hogy „elrontod” a babád alvását. Ráadásul azt is megtapasztalhatod, hogy a babád is kiegyensúlyozottabb, mert nem próbálod őt alvásra bírni, amikor még nem elég magas az alvás késztetés.
Záró gondolat
A túlfáradás koncepciója tehát sok esetben inkább társadalmi konstrukció és a szülő aggodalmaiból fakad, mintsem valós biológiai szükségletből. Ha a fix alvásmenetrend helyett a babád egyéni és természetes ritmusához igazodsz, a mindennapok sokkal kevésbé lesznek stresszesek, és a babád is harmonikusabban fejlődhet.
Sokkal kevesebb a kontrollunk szülőként a babánk alvásában, mint azt hinni szeretnénk. És a babánk nagy szüksége van arra, hogy bízzunk a kis testében és abban, hogy tudja magának szabályozni az saját alvását. Így felnőve tud támaszkodni majd a saját belső megérzéseire is a testével kapcsolatban, mert nem érkezik kívülről félrevezető üzenet számára tőlünk arról, hogy éppen belül mi zajlik. Igaz ez a etetésekre, az igény szerinti szoptatásra, cumisüvegezésre is.